Csincsi mandula- és torokgyulladást kapott, majd kiderült, hogy van egy bogár és egy kicsit csúnya gyulladás a fülében. Ezekre mind-mind kapott oltást, ha már ott voltunk, akkor Lyme ellen is beoltották. Viszont a fülébe csöpögtetett krémtől első nap úgy megsértődött, hogy nem volt hajlandó nem hogy egy ágyban, egy szobában sem lenni velem.

A kis problémája eddig szűk ötvenezerbe volt, úgyhogy emiatt sem bánnám, ha végre egészséges lenne. Meg azért, mert szeretem, ha a három lányom makkegészséges és rossz, mint az eleven ördög.

 Reggel hosszan szeretgettük egymást az állatokkal, Csincsi lelkesen elrohant és ajándékot hozott az ágyba. Csak amikor elkezdte rágni, jöttem rá, hogy valamelyik cica potyadékát varázsolta elő nekem.

Meglegyintettem, aztán megköszöntem az ajándékot, elkoboztam és elmagyaráztam neki - újra -, hogy akármennyire imádom a cicakaki nem tartozik a kedvenc meglepetéseim közé.

UPDATE: ez egy kicsit sem zavarta, tegnap is kaptam ajcsit...

 Három hét után végre rávettem magam a takarításra, minden ragyog és tiszta, csak egy hatalmas tócsát láttam a korábban felmosott, patyolat fürdőszobában. Gyanakodva odamentem és rájöttem, hogy a víz a lakás különböző pontjain egyre kisebb mértékben ugyan, de felbukkannak. Eltüntettem, de nem értettem, míg meg nem láttam a kanapé hátán gonosz pofával gubbasztó Rubyt, aki úgy nézett ki, mint akit megkúrt az áram. Hát a pici csillag az előre engedett vizembe zuttyant bele a teljes hátsó fertályával. Röhögve elvittem törölközni, az nem tetszett neki, megpuszilgattam, de akkor is gonoszul nézett.

Nyilván felfüggesztem a jövőben a kádban fürdést, nehogy véletlenül a kis ártatlan újra megázzon....

 Végre géphez jutottam és elmondhatom, hogy a három gyönyörű lányom egyre hatalommániásabb, szemtelenebb és imádnivalóbb.... Csincsi megszüntette a bejárati ajtót, Rubyka egyre csak dagad, Dinocska pedig fáradhatatlanul amortizálja a függönyöket a fel-le rohangálással, az ő vonalai igencsak sportosak.
Múlt héten megint ágyneműre pisiléssel büntetett, ha már itt tartunk, azt csak ő tudja, miért, de már csak rezignáltan vittem mosni a cuccot, leszartam. Hát ha félkegyelmű, akkor nemigen tudok vele mit tenni... 
 

Értem én, hogy Ruboldödönnek rendszeresen jár a kényeztetés és a simogatás, amit persze csak akkor tűr el, ha ő követeli, de ezt miért úgy igyekszik elérni, hogy hajnal negyed hatkor a paplan alá lopózva lekarmolja a vádlimat a picsába, aztán hatalmasra nyílt, ártatlan szemekkel, üvöltve dorombolva akkorát harap az orromba, hogy feleslegessé teszi a piercinges meglátogatását???

 Párdon, hogy ritkán írok, de három gyermek igen sok elfoglaltságot ad, nagyjából róluk szól az életem, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy bánom.
A cicák remekül vannak, szaladgálnak fel és le, Csin pedig igyekszik tolerálni, ő a bejárati ajtó függönyének letépésén fáradozott ma, örömmel jelentem, hogy nem hiába, sose gondoltam volna, hogy a kéró fog még úgy kinézni, mint egy lepukkant drogtanya, de most ez történt.
Ja, reggel beültem a kádba lazítani, Dina a tusfürdőim közé telepedett, Csin aggódó arccal figyelt a papucsom mellől, Ruby pedig az ajtóból nézte, mit kéne tenni. Nem mondom, hogy nem éreztem soknak a létszámot a fürdőben, de hiába győzködtem őket, hogy nem tűnök el a lefolyóban, csak nem mozdultak egy centit sem.

 Csin hazatérve ráugrott Dina száraz kajájának maradékára (kutyáknak valót továbbra sem eszik, hiába könyörgök neki), mire Ruby értetlenül leült mögötte és óvatosan megpaskolta a mancsocskájával Csin jobb hátsó lábát.

Tisztára, mint a kocsmában, amikor az úrinő óvatosan próbálkozik a full alkesszel.

 Dina tegnapelőtt reggel magánkívül rohangált a lakásban, de tényleg, mint akinek borsot tömtek a seggébe (nem), jártában-keltében meg lekent egy maflást Csinnek, aki nyomban utánakapott, majd jött hozzám és hanyatt vágva magát magyarázta, hogy ezt nem lehetett megtorlás nélkül hagyni.

Amúgy igaza volt.

 Mindig megdöbbenek, hogy Rubyka lefagy, ha megszaglászva az üvöltve horkoló Csincsi seggét, az eb felébred, megugrik és igen neheztelően néz rá.

Hát miakurvaistenre számít, de tényleg???

Rubyka fél hatkor döntött úgy, hogy ideje reggelizni, ezért felpofozott engem, majd, ha már úgyis ott volt, Csincsit is. Dina is előkerült, elkísértek a spájzhoz a kajáért, amit azon nyomban fel is szolgáltam. Közben viszont nemigen volt nyitva a szemem és legalább öt perce visszafeküdtem már, amikor rájöttem, hogy Rubrika azért nem jött reggelizni, mert a lelkes kísérgetésben bentrekedt a kamrában. Úgyhogy kitártam neki az ajtót, ő meg szemrehányó pofácskával elvonult táplálkozni.

Jelentem, amikor Csincsivel hazamegyünk, Dina az ajtóba dugva az orrát várja a kis barátnőjét. Ilyenkor azon is nagyvonalúan felülemelkedik, hogy amikor jönne dorombolni, akkor Csincsi elkergeti.

Ruby pedig általában azért fekszik az eb mellé, hogy idegesítse, épp ezért szokta éjszaka is karommal böködni, de mázlijára ez a szelíd jószág a végsőkig menekül inkább, mint hogy konfliktusba kerüljön a gigantikus cirmossal.
 

Annál cukibb látvány, mint amikor Dina és Csincsi egymásra taposva könyörögnek némi kis rántott húsért, miközben Ruby a hátuk mögött elmélyült pofával igyekszik elkapni Csincsi csóvált farkát, szerintem nemigen van.

Ma, amikor Csinnel sétáltam reggel a ligetben, eszembe jutottak a kutyáim. Emlékszem, 1989-ben, Budán, a kutyavásáron szereztük be az elsőt, akiért akkor már évek óta rinyáltam. 11 éves voltam és a mai napig előttem van, amikor megláttam a kartondobozban az apró tacsibabát. Anglomániából Jackie lett a neve, mert pont befért az apukám kabátja alá. Pici volt, puha pocakkal, rottweiler szoftverrel és hatalmas egóval, amiből nem engedett egészen 2004. máricus 18-ig, amikor már olyan beteg volt, hogy el kellett altatni.

Ő találta meg nekünk 1995 hűvös, vizes húsvétján a kis tacsilányt a garázsok mögötti szemétdombon. A maximum fél éves, fehér mellénykés klón piszkos volt, ázott, fáradt és megtört.... Velem mégis hazajött, majd azon mocskosan ráfeküdt az ágyamra és kipihente magát. Akkor eltűrte a mosdatást, később ebből több harcunk is volt. Ő 2010. október 6-ig volt velem, időskori epilepszia miatt kellett búcsúznunk.

És akkor most van Csincsi, akinek az első öt évéről halvány fogalmam sincs, nem tudom, hol élt, mit csinált, hogy nevelték. Mégis minden ízében az én kutyám, hozzám ragaszkodik, nekem fogad szót. És remélem, hogy az ezután következő évei legalább olyan boldogok lesznek, mint imádott elődeié. Ráadásul neki két cica is jár.

Ha elkezdek főzni, Dina és Csin a lábamhoz nyomul, ezren vannak, de legalábbis úgy néznek ki. Tegnap konkrétan bunyó tört ki, mert Csin rosszallotta, hogy Dina pattog a pult felé, ezt egyébként én is helytelenítettem, csak ugye nem tudok morranni. Dina ezután adott egy óvatos pofont a leányzónak. De aztán összeszaglászódtak, majd Csin elkezdte az orrával túrni Dina tarkóját, aki félrehajtott fejjel élvezkedett. Nagy szerelem lesz ez, attól tartok.

Ja, Rubyka a padról követte az eseményeket, majd odaszaladt a lenti nyíló szekrényajtóhoz és rondán nézett rám, amikor az rácsukódott a pici mancsára. Hát, kisanyám, nem véletlenül pofázom, hogy ne ugráljatok a szekrényre....

 Már hivatalos: a csajaim megalapították a Sátánkommandót, jelszavuk: Mom, come home. Ezt arra alapozom, hogy ma délutánra Ruby cafatokra tépte a bejárati ajtónál lógó függönyt, Csincsike pedig az ágyamra pisilt. Ja, el ne felejtsem, elkezdte megenni a bejárati ajtót is, gyönyörű szobrot faragott bele. Na jó, hazudtam, nem is faragott bele semmit, de az előszoba úgy nézett ki, mint egy elhanyagolt asztalosüzem.

Ezután odahívtam, megmutattam neki és nagyon szomorú hangon azt mondtam, hogy nem örülök, amiért ezt csinálta.

Gondolom, logikus, hogy most én vagyok büntiben.

 Nem értettem, hogy az esti séta után Csin miért cövekelt le a csajok vécéje előtt. Térültem-fordultam és már egy friss macskakakit pofozott.

Nem hiszem, hogy a cicáim számítottak efféle segítségre, de nekem is megfordult a fejemben, hogy puszta szerelemből újabb sátánt hoztam a házhoz...

 Csin ma reggel megint rámorrant Rubyra, akinek ettől megint O-t formázott a kis szájacskája. Az összeugatás oka az volt, hogy Csin úgy érezte, pofátlanság a kis cirmostól, hogy simogatást akart tőlem, amikor az csak neki jár. Úgyhogy kénytelen voltam egy pedagógiai pofont adni a kutyusnak, aki vette az adást és jött puncsolni.

Rend lesz itt, kérem.

UPDATE: ja, később lesz rend. Ma még kétszer kellett közbelépnem, amikor Csinke vehemensen megindult a nekem udvarló cicák felé. Viszont amíg feltartottam a kezem, a helyén maradt, amikor odahívtam, hogy őt is megsimogassam, akkor jött. Szerintem imádom őket.

 A Dallas kutak éttermet mindenkinek ajánlom, nemcsak hogy beengedtek Csinnel (aki egyébként valóban álomi jó kutya, csendes és nyugodt), hanem azonnal ajnározták és igyekeztek itatni, nem tudták, hogy nem rajong a vízért, kivéve, ha egy macska táljában találja.

Igen mókásak voltunk tegnap este, amikor megérkezett az állatdoki, ahány jószág, annyifelé spricceltek a szobában. Dinát viszonylag hamar elcsíptem, megkapta a leukózis elleni oltást, aztán indult a hajsza Rubyért. Megfogtam Csincsit, de a doki nem bírta elkapni a kis túlsúlyost, úgyhogy végül ő vette át a kutyát, így sikerült megfogni a cirmos sátánt. A kislány egyébként azonnal hozzábújt a dokihoz, ahogy túlesett a szúráson, szerintem ez hülye, de mindegy.

Aztán az orvos leolvasta Csini chipjét és regisztrált engem, mint gazdát, szóval hurrá van.

Amikor sétálni indulunk, látom, hogy a csajok szeme összevillan, hogy anya most viszi azt a barbárt, aki összehugyozza az utcát. Csin szemében pedig jobbára látom a lesajnálást, amiért a nyauknak csak arra van esze, hogy a lakásban pisiljenek.

Ebben a témában messze vannak még egymástól az álláspontok, de ez talán nem is baj.

Éjszakára Csincsi kérdés nélkül bebújik mellém, az oldalamhoz simul és boldogan horkolni kezd. Tegnap Dina ezt igen rossz szemmel nézte, ezért ugrált a kis testére, kábé úgy, ahogy a labdát szokta levadászni. Az eb jó természetét bizonyítja, hogy csupán egyre feljebb kúszott, illetve megfordult a takaró alatt, hogy legalább ne a fejét csapkodja a kis töki.

Aztán Ruby, ahogy hasra feküdtem, rámászott a hátamra és berregett, de úgy, hogy Csin kidugta a fejét a takaró alól, hogy lássa, ki és mit fúr. Szembetalálták magukat egymással, Ruby nem hagyta abba a dorombolást, Csin pedig egyszerűen orron puszilta.... Az okozott sokktól elégedetten pedig visszabújt horpasztani.

Megjegyzem, ezt a bűbájos műsort reggel is megismételték.

 Na, az első napon túlestünk, semmi extra nem történt, Csincsi kilógott az ajtón, amikor Papa meglátogatta, kergetőztek két emeleten át és a gyerek ijedtében bepisilt. De túlélték mindketten.

Van rá egy fogadásom, hogy egész nap együtt heverészett a három csaj, de anya hazajött, neki meg kell a színház, úgyhogy most megint hatalmas szemekkel kerülgetik egymást, pedig kíváncsi lennék a békeidőkre is, de mindegy.

És amikor hazajöttem, Csincsi úgy örült, némán, hogy attól féltem, szívrohamot kap. Aztán leviziteltem a cicáknál is, most én is büntiben vagyok, de csak kicsit, azért némi küzdés után megsimogathattam, megpuszilgathattam őket.

Klasszul telt az éjszaka, Csin fel se figyelt rá, hogy a macskák egész éjszaka rajta keresztül grasszálnak, igazából rajtam keresztül akartak, ugye, de ez a kis lökött tisztára rám van gyógyulva. Reggel sétáltunk egy órát a ligetben, aztán elindultam dolgozni.

Azt a magas hangú, panaszos ordítást, amit előadott fél órán keresztül, a szomszédok is megsüvegelték, ki fogok írni egy papírt az ajtóra, hogy bocsánatot kérek, az eb szoktatás alatt van mellé rakom a fotóját is, hátha nem lesz gond.

De a legnagyobb baj az, hogy attól a szívszaggató sírástól azt hittem, darabokra törik a szívem.

 Amúgy megy olyan szívszaggatóan édesek az állataim, hogy kiakad az inzulinszintem, ha rájuk nézek, viccen kívül.

 Na, Csincsit eddig öt percre hagytam egyedül a csajokkal, látszólag semmi gond nem volt, azt leszámítva, hogy utána a kutya tíz percig ismét levakarhatatlan volt, ami persze igen megható, de azért neki sem feltétlen jó, hogy tisztára az utánfutómmá vált.

Utána leültem az ágyra, Csin odébb vonult, Ruby meg bepróbálkozott, hogy odafekszik hozzám. No, az eb azonnal felébredt és az ínyét húzogatva közelített, amitől Ruby eltátotta a száját és elrohant. Én igyekeztem nyugodt hangon kommunikálni, hogy mindenki őrizze meg a hidegvérét és ha balhét látok, szíjat hasítok mindenki hátából. Életemben először éreztem, azt, hogy milyen szar lehet egy anyának, ha a gyerekei marják egymást, komolyan.

Ruby ezután vad kergetőzésbe kezdett Dinával, majd a végén lefeküdt Csintől egy karnyújtásnyira a pokrócra és isten bizony, bohóckodni kezdett. Nyújtogatta felé a mancsát és pont úgy csinált, mint amikor tőlem kér némi dédelgetést. Én elolvadtam, Csin szigorúbb, ő ráncolt homlokkal nézte, hogy ki ez a hülye. Aztán megint csúful néztek egymásra, végül Ruby kicsit odébb vonult és lefeküdt. Itt jött a westernes rész: öt percig szigorú farkasszem. Továbbra is beszéltem hozzájuk, azt hallottam, az segít, nagyon remélem, nem szeretném, ha a kiskutyám vak lenne, mert kihúzza a macskáimnál a gyufát. Aztán a végén Csin elfordította a fejét és alvás színlelésébe kezdett, Ruby szemét pont nem látom, de szerintem ő is elszunnyadt.

Rettentően imádom őket, tudom, hogy drogos álom, hogy ők is így legyenek egymással, de mindent megteszek, hogy ne törjön ki balhé. Tudom, a rangsort fel kell állítani....