Na, Csincsit eddig öt percre hagytam egyedül a csajokkal, látszólag semmi gond nem volt, azt leszámítva, hogy utána a kutya tíz percig ismét levakarhatatlan volt, ami persze igen megható, de azért neki sem feltétlen jó, hogy tisztára az utánfutómmá vált.

Utána leültem az ágyra, Csin odébb vonult, Ruby meg bepróbálkozott, hogy odafekszik hozzám. No, az eb azonnal felébredt és az ínyét húzogatva közelített, amitől Ruby eltátotta a száját és elrohant. Én igyekeztem nyugodt hangon kommunikálni, hogy mindenki őrizze meg a hidegvérét és ha balhét látok, szíjat hasítok mindenki hátából. Életemben először éreztem, azt, hogy milyen szar lehet egy anyának, ha a gyerekei marják egymást, komolyan.

Ruby ezután vad kergetőzésbe kezdett Dinával, majd a végén lefeküdt Csintől egy karnyújtásnyira a pokrócra és isten bizony, bohóckodni kezdett. Nyújtogatta felé a mancsát és pont úgy csinált, mint amikor tőlem kér némi dédelgetést. Én elolvadtam, Csin szigorúbb, ő ráncolt homlokkal nézte, hogy ki ez a hülye. Aztán megint csúful néztek egymásra, végül Ruby kicsit odébb vonult és lefeküdt. Itt jött a westernes rész: öt percig szigorú farkasszem. Továbbra is beszéltem hozzájuk, azt hallottam, az segít, nagyon remélem, nem szeretném, ha a kiskutyám vak lenne, mert kihúzza a macskáimnál a gyufát. Aztán a végén Csin elfordította a fejét és alvás színlelésébe kezdett, Ruby szemét pont nem látom, de szerintem ő is elszunnyadt.

Rettentően imádom őket, tudom, hogy drogos álom, hogy ők is így legyenek egymással, de mindent megteszek, hogy ne törjön ki balhé. Tudom, a rangsort fel kell állítani....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.