Amikor a három kutya kizárólag a hátam mögött, a kanapén hajlandó játszani, külön figyelmet fordítva arra, hogy jól vesén rúgjanak, avagy a kétszer kettes, hatalmas ágyon csak rajtam tudnak jól aludni, elgondolkodom: jó gazdi vagyok-e, kell-e ennyi gyerek. Pláne, amikor a macskák is odajönnek puncsolni.

De mit tehetnék, ha ölök-haluk értük?

Múltkor mondjuk jött még egy látogatónk, Szotyi, a kis terrier, na, akkor jött el a pillanat, hogy nem lehetett megmozdulni a lakásban. Úgyhogy jöhet az október-november, ami nekem az örökbefogadási időszak, ezúttal hidegen hagy. Köszönöm, vagyunk elegen örömbódottágban.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.