Az még megfejtésre vár, hogy Dina miért a székelykáposztára bukik, Ruby miért a kutya száraz Chappijére és hogy az eb miért falja fel állandóan a csajok tasakosát.

Az akciósan beszerzett pulykakocka sima vízben megfőzve persze mindegyiknek ízlett, egyem a szívüket. Kezdhetek főzni????

Oké, nekem kevesebb hely jut az ágyon, de azért ez a látvány elég sok mindent megér. 

 Szintén nem akarom elkiabálni, de a csajok mintha megnemtámadási-szerződést kötöttek volna Csirizkével (nem elütés, ez a kutya képtelen kiszállni a seggemből akár csak egy percre is).

Kizárólag akkor hallok balhét, ha Ruby álmában baszogatja a kutyát vagy ha Csin és Dina egyszerre akar Ruby táljából enni, ahol ugye semmi keresnivalójuk nincs, de azért egy morgást és egy fújást mindkét oldalról megér a dolog.

Azt sejdítem, hogy egyedül lehet hagyni őket majd napközben, mert míg tegnapelőtt egy szoba volt köztük, tegnap még egy méter, most, az ágyon heverészve konkrétan húsz centi.

Persze a szaglászás még mindig gyanakvó tekintettel és remegéssel jár (utóbbi Csin részéről), de abban reménykedem, hogy ha eddig elmaradt a nagy hirig, akkor azt már be sem pótolják.

Csincsi úgy horkol kábé, mint három mopsz (magyarul: kurvára), amikor Ruby felébredt erre az ágyon tőlünk egy méterre fekve, úgy nézett rám, mint egy igazi idiótára. Az volt a szemében: bazmeg, nem elég, hogy a nyakamra hoztál egy ugató macskát, de még ilyen baromi hangosan is alszik???!!!

 No, mint említettem, Csincsi az állatkert részévé vált. Nem volt veszélytelen vállalkozás, amikor először látták a csajok, Dina fújt rá egyet, Ruby meg átment rajzfilmfigurába: borzolt szőr, üvegmosó-kefe farok és púpos hát. Akkor döbbentem rá, hogy ők valszeg még az életben nem láttak kutyust. Mázli, hogy Csin igen béketűrő jószág, Ruby háromszor ment neki a horpaszának körömmel, mire egyszer fájdalmasan felvisított, ezzel nyerve fél óra nyugalmat, mert Ruboldödönt igen megrémítette ez a reakció.

A tegnapi nap, az első, horrorisztikus volt, a csajok nem álltak szóba velem, Csint basztatták, ahol tudták, én meg egész éjszaka rettegtem, hogy ahogy elalszom, kikapják a szemét.

Nem akarom elkiabálni, még távolról sincs béke, de mivel Csin takaró alatt alszik, éjszaka a csajok úgy csinálnak, mintha nem lennénk eggyel többen, hiszen nem látják. És Ruby ma mindenféle támadó szándék nélkül szaglászta végig a kis tacskókeveréket, aki külön kérésemre hagyta ezt.

Reméljük, együtt marad a csapat.

 Dinocska a párkánycsere óta rászokott, hogy a konvektor lyukain mászik fel panaszos képpel, mintha zavarná a függöny, ami egyébként még soha nem feszélyezte. Elmagyaráztam neki, hogy ő cica, ugorjon hát, láttam, hogy mekkorára képes. Az zavarhatta meg, hogy lett egy kutyánk is, pici, tündér, Csincsinek hívják, öt éves és a gazdája el akarta altatni, szóval egyértelmű, hogy itt kötött ki.

De mindegy is, valószínűleg hamar le kell cserélnem a konvektort radiátorra, nehogy további lelki problémái legyenek a fehér lányomnak.

 Ruby lenyűgözte a jómunkásembereket, először minden létrát fokról fokra haladva letesztelt, hogy elég stabil-e, majd kicselezve a rögzített védőfóliát bemászott a mosdókagylóba és elszenderedett.

Vagány leányzó, engem nem lepett meg.

 Végy egy adóújságot, cincáld szét az íróasztal fedezékében atomjaira, majd szökj be a szétvert fürdőbe és lopj el szopogatásra egy darab vakolatot, végül tálald Dina kedvére.

Egészségedre.

 "Aha, szóval ez az az új ablak, amiről annyit beszélt az anyám.... ja... jól megy a bundácskámhoz, annyi szent, majdnem olyan szép fehér, mint én. Hopp, figyeljélmá', kinyitotta, valami bukóról magyaráz... Hümm.... szégyellem elmondani is, de amikor felsandítottam az ablakra, közölte, hogy ha fel merek ugrani rá és beszorulok, akkor kitapossa a belemet.... komolyan, csak azért, mert mástól hallott ilyen rémtörténeteket, nem tudom, miből gondolja, hogy nincs meg a magamhoz való eszem.... eszem.... juhú, itt van valami fémizé, ezt gyorsan megeszem".

Hát, legalább elfoglalja magát.

 Ablakcsere zajlik a lakásban, aminek folyományaként a csajok ma az egyik, holnap a másik szoba rabjai lesznek. Reggel még kiengedtem őket, hogy lecsekkolják a jómunkásembereket, Ruby azonnal bebújt a takarófólia alá, Dina meg elkezdett rágni valami fém szerszámot, nem tudjuk, miért jó ez neki, de legyen.

Bevittem nekik kaját, piát, vécét és nagyon büszke voltam rájuk, mert fél órányi zsezsgés után szépen bekómáltak és csak a munkások távozásakor éledtek fel újra.

 Az azért megnyugtató, hogy Dinocska négy nappal a komplett ablakcsere előtt kezdi el leenni a mázolást az elöregedett ablakról. Okos cica.

 A doktor bácsi rám bízta a féreghajtó tablettát, én meg mamlaszul bólogattam, hogy naná, megoldom. Dinának macisajtba kenve kínáltam, mire körbenéztem, már hisztizett az újabb adagért.

Ellentétben Rubyval, aki lenyalta a tablettáról a sajtot, a fedősztoriként kínált löncshústól undorodva elfordult és a végén már a lazacos whiskasba rejtett tabletta láttán is lesajnálóan nézett rám, eközben Dina persze őrjöngve verte az ajtót, hogy akar mégmégmég kaját.

Végül begorombultam, benyomtam Ruby szájába a tablettát, ahogy volt és nem engedtem el, míg meg nem győződtem róla, hogy lenyelte. Elbújt előlem és bosszúszomjasan nézett, de most épp az ölemben ücsörögve dorombol.

Igazi diplomata vagyok, még a méreginjekció után is megnyalják a kezemet, bizony.

Jött a doki bácsi, elmarta Rubyt, belenyomta a kombinált oltást, a kislányom ezután hosszan, sokkosan ücsörgött a vécéje tetején. Aztán leesett neki, hogy őt itten megerőszakolták, úgyhogy iszkiri, berohant a szobába. Dina is gyanút fogott, de addigra elmartam, a kis hófehérke hosszan sírt, míg kapta a szurit, aztán ahogy talajt ért, követte Rubyt a szoba rejtekébe. 16500 forintomba került a vakcina azzal együtt, hogy a lakásban kínozták meg őket, ezt szerintem még megbosszulják.

A doki két hét múlva újra jön, leukózis elleni oltást is ad, az 12 rongy lesz. Mondtam, hogy ha meglátják, tutira elmenekülnek, de a daktari arra szavazott, hogy örülni fognak az újabb bulinak és faggatják majd, hozott-e tűt.

Hát, meglátjuk.

 Hülyék, sőt, bicskanyitogatóak, de tökéletesen szerelmes vagyok beléjük.

  No, kérem, aki azt mondta, hogy a kutya irigy, az tévedett, illetve nem ismerte Rubykát. Történt, hogy egy pillanatra elengedett, ezalatt Dina elvackolt az ölemben és dorombolva elaludt. Hát, ahogy Ruboldödön nézett ránk, csoda, hogy nem estünk össze holtan azon nyomban.

Tizenegykor már nyugovóra is tértem, a csajok kicsit ugráltak még a fejemen, de aztán elnyugodtak, egészen fél ötig, amikor Dina megkezdte a reggeli tornát a függönyre fel. Lefele akkor jött, amikor elunva a függönyrángatás hangját, ráordítottam, hogy takarodjon lefelé. Aztán már ettől se jött. Úgyhogy összekaptam magam, odamentem, ráhúztam egyet a seggére, egyből lehuppant, nohát. Utána Ruby úgy döntött, hogy ha már úgyis ébren vagyok - fél hatkor!!! -, igazán tálalhatnám nekik a reggelit. Úgyhogy kaptak is nyúlhúsos whiskast, aztán visszagömbölyödtünk aludni.

Ruby reggel még elkezdte felköhögni a szőrét, de aztán hozzámbújt és dorombolva karmolgatott, úgyhogy végül mégis boldog volt a reggel, csak ne kellett volna felkelnem háromnegyed tízkor.

 Kiderült, hogy a csajok bankárnak készülnek, a mai takarításkor előkerült az ágy alól 255 forint és egy euró.

Elképzelésem nincs, honnan szedték, de elárulhatnák, ha húszezreseket is elkapartak valahol.

Dina ma reggelre cafatokra tépte a Lestat, a vámpír című ponyvámat, addig vagyok boldog, míg fel nem fedezi a magaskultúrát. Gondolom, akkor már a Marquezek sem lesznek biztonságban, nem is beszélve a verseskötetekről.

És ha igaz - nem vagyok annyira jó dátumokban -, ma egy éve vannak nálam a csajok. Minden idegesítő szokásuk és az agyvérzésemre irányuló törekvésük ellenére boldog vagyok ettől, Isten hozta őket!

Tegnap Dinocskának sikerült a hónapok óta dédelgetett terve, bemászott a hűtő alsó polcára és ott összegömbölyödött. Ordítva röhögtem, míg mentem a telefonomért, ebből megneszelte, hogy fotózni akarom és szépen ki is sétált a fridzsiből.

Azt hiszem, Dina elérte az abszolút mélypontot viselkedésben, egész éjszaka ette az adóújságokat, meg amit még talált, amikor pedig nem táplálkozott, akkor sírva nyivákolt, hogy márpedig ő az ablakban szeretne ücsörögni, ahogy nyáron tette. Ordítottam neki a fejemre húzott takaró alól, hogy húzzon aludni, mert hideg van, odajött, dorombolt húsz másodpercet, majd felrohant a függönyre és ott lógott egy ideig.

Rubyt is megihlette, a kis túlsúlyos alatt igen nagyot reccsent a függöny.

Szerintem elviszem őket szűcshöz, a bundájuk talán még menthető.

 Éjszakára bezártam az ablakot, mert azt hittem, hogy már akkor jön a hidegfront. Dina hisztériázott, kiborult, majd reggelre szétcincált két kiló papírt.
Szerintem erre nemigen tudok semmit sem mondani.

Éjszakára a hálón kívül rekedtek a csajok, néha nekem is kell aludnom, de amint szabad lett az útjuk, 5 (ÖT!!!) darab kakit hurcoltak be az alomból és rendeztek el csinosan a szőnyegen.

Döbbenten néztem, majd megalázottan összeszedtem és lehúztam a vécén a kritikájukat.

Megmutatnám, milyen szörnyű sorsuk van a lányaimnak: az egyik fotón egy azonosítatlan bogarat igyekeznek a földre bűvölni, a másikon meg kipihenik a fáradalmaikat. Hívja valaki a PETA-t, ez így nem mehet tovább!!

Hétvégén elég hektikusan voltam otthon, szóval amikor vasárnap este hazaértem, Rubyka gyakorlatilag rám cuppant. Ahogy lefürödtem, az ölembe telepedett, naná, hogy a frissen tetovált jobb vállamat célozta be bújási célzattal... Amint az ágyba heveredtem, mellém kucorodott és rárakta mind a két kis mancsát az arcomra. Amikor önfeledten belém vájta a körmét boldog dagasztásában, hátrébb húztam a fejemet, de ez a kis lökött nyúlt utánam, míg újra el nem ért. Annyira meghatódtam, hogy arra gondoltam, egy-két marás a fejemen igazán nem nagy ár azért, hogy a gyerekem boldog legyen.

Reggel ezt a műsort megfejelte azzal, hogy cirka öt percenként érzelmesen az orromba, államba, arcomba harapdált és úgy berregett hozzá, hogy képtelenség volt aludni. És igen, még ettől is elolvadtam.

A reggeli búcsúzkodás Dina reszortja volt: nyávogva eldobta magát, majd karommal és foggal ráakaszkodott a kezemre, úgyhogy tőle véres karmolásnyomokat hoztam szuvenírként melóba.