Felleltem a spájzban egy csomó labdát, amit már el is felejtettem, úgyhogy a csajok kaptak egyet-egyet, Dina tüskéset, Ruby szivacsosat, ki milyet szeret.

Felváltva rúgták az ágy alá, amit húzogathattam el, a frissen festett körmömet óvva, hogy legyen szórakozásuk.

Aztán Ruby nekiugrott szerelni a súlyzómat, próbáltam kitalálni, mi a terve, kiderült, hogy Dina labdája odaszorult. Sikerrel járt, elolvadtam, megdicsértem, hogy milyen okos lányom van, ebben megnyugodva a legelső mozdulatával visszarúgta az ágy alá és hülyén nézett rám.

Na. Majd holnap kiszedem.

 Rubyka vagy a saját szemébe kapott bele vagy Dinával verekedtek, de a délelőttöt becsukott bal szemmel töltötte. Hatalmas küzdelmek árán csepegtettem a szemébe babáknak való szemöblítőt, most nyitott szemmel jár. Remélem, nem lesz gond.

 Nem tudom, a csajok honnan szerváltak poloskát, de ideterelték, gyakorlatilag a kezembe. Meg is köszöntem, elfogtam és lehúztam a vécén.

Okos cicákok ezek, mindig mondom. Csak ne lennének olyan hülyék.

Dina a kezemből falja a virslit, lehunyt szemmel élvezkedve, Ruby viszont sehogy nem hajlandó elfogadni, nyammog rajta, aztán pofozgatja. Mi lehet ennek a magyarázata?

Nem bánnám, ha tudnám, hogy Rubykát mi bosszantotta fel annyira, hogy éjszaka rám marjon egy, az orromon és a számon is átívelő karmolást. Úgy néz ki, mint valami elbaszott Zupermen-jel.

 Azért ma, amikor Beus tenyérnyi macskája durván betámadt, cibálta a fülbevalómat és ész nélkül harapta a kezemet, arra gondoltam, milyen jó, hogy nekem két, voltaképp felnőtt és szelíd cicám van.

Jól van már, Rubyka reggeli műsora már és még messze van, addig simán hazudhatok magamnak.

 Vettem nekik csirkemájat, utoljára akkor kaptak, amikor idekerültek betegen és mindent próbáltam beléjük tömni, hátha....

Ötven forintba került, muhaha.

UPDATE: némán falták és most párás szemmel keringenek a lakásban.

 Amikor hajnali fél kettőkor újra hazaértem, megvesztegettem a csajokat egy tasakos eledellel, hogy hagyjanak aludni és ötkor ne kezdődjön a műsor. Rubyka egészen nyolcig bírta, ami az ő étvágyát tekintve szédületes teljesítmény.

Ha nem lettem volna olyan álmos, bámultam volna a teljesítményét, amiben először karmolászott, majd harapdált, végül üvöltve nyávogott a pofámba. Na igen, pedagógiailag nem helyes, hogy ezután kaptak enni, de legalább elhallgatott.

Míg meg nem kezdték a kaja utáni szokásos rohangálást.

 Ruby megtalálta a fürdőszobában, a mosógépre rakott papír zsebkendőt, rám nézett, aki a kádban hevertem, majd kihívó mozdulattal a körme hegyére tűzte a gombócot és hanyag mozdulattal eldobta. Szerintem a kádba akarta, de ezt mondjuk pont elbaszta.

 Dina rájött, hogy ha a konyhaasztalnál eszem, akkor mellém tud ülni a padra, az egyik mancsát felrakja az asztalra (ez örökös vita köztünk) és bele tud bámulni bandzsítva a pofámba, amit ma például a röhögésen túl egy falatka csirkével is honoráltam.

Bámulatos gyorsasággal falta fel, az bizonyos.

Dina tegnap megneszelte, hogy főzök, méghozzá csemegeszalonnával, magán kívül őrjöngve ugrált neki a konyhaszekrénynek, meg pofozgatott engem, hogy szerezzen belőle. Sikerrel járt, utána nem győzött eleget dorombolni.

Kedves kommentelőm tanácsát megfogadva raktam még egy kis plusz kaját este a csajok tányérjába (noha Ruby pocakját elnézve a napi két étkezés bőven elég...), de abból reggelre alig hiányzott, legalábbis hajnali hatig, amikor az az idióta Rubold háromszor nekiverte a fejecskéjét az arcomnak.

Szóval valami mást kell kitalálnom.

Dinocska ma olyan boldog volt, hogy a konyhában állva simogatom, hogy rutinból felugrott a konyhaasztalra, ami ugye tilos.

Szóval elkaptam, megpofoztam és igen szép ívűt reptettem, ami öt perc rémülten bűntudatos pofavágást eredményezett.

Tündér szépségű az a macska, de szerintem fel fog nyomni a gyámügynél.

Nem mondom, hogy nem lennék sokkal boldogabb, ha Ruby abbahagyná a torokhangú morgást minden reggel hajnali ötkor valamint nem rohanna fejjel a pofámnak, míg értésemre nem adja, hogy itt bizony éhenhalás veszélye forog fent.

Még a végén ki kell zárnom őket éjszakára a francba.

 Éjszaka valamelyik makka és a takaró alá szorult labda közé kerültem. Ezt úgy tervezte az illető vad rendezni, hogy g**i nagyot karmolt a talpamba. Viszonzásul lerúgtam a tettest. Rubyra gyanakszom, mert mintha őt láttam volna félálomban, de inkább Dina szokása megküzdeni a takaróval....

 Mentem a konyhába és jééé, az én kis túlsúlyos Rubykám kényelembe helyezte magát a pulton. Igen, tudom, hogy felmásznak oda, de ezt nem tűröm. Szóval ráordítottam, majd megkerestem a szobában, ahová menekült és hozzávágtam a papucsomat.

Pontymódra tátogva nézett rám, elég nehéz volt röhögés nélkül kibírni, pláne, amikor kacsintgatni is elkezdett.

 Rubykát véletlenül bezártam cirka egy órára a vécébe... Ez úgy derült ki, hogy mentem ki és ahogy nyitottam az ajtót, megláttam szegény kis ártatlanomat a vécédeszkán gubbasztani, ahonnan hatalmas ugrással távozott a szabad levegőre.

Na, majd legközelebb nem oson be láthatatlanul a lábam mellett a klozetre és voilá.

Még jó, hogy indulás előtt kellett pisilnem, nyomorú bent ragadt volna órákra.

A lazacos Whiskas Supremet a szőnyegre kell okádni, ez egyértelmű.

 Dinus lebukott, kiderült, miért rohangál fel a függönyön. Ma rajtakaptam, ahogy egy krokodilcsipesszel a szájában, diadalmas pofával oson. Miután elkoboztam a zsákmányát, rútul nézett rám és láttam a szemében az ígéretet, hogy nem ez volt az utolsó csipesz, amit lelopott a karnisról....

 Ruby szerintem két nap alatt a háromszorosára nőtt. Nem tudom, hogy ilyen létezik-e, de fogadni mernék rá. És hát még mindig úgy csinál, mint amikor negyven deka volt: elhever az ölemben, majd a nyakamba mászik.

Csoda-e, hogy masszőrt kell keresnem????

 A csajok napok óta alig láttak, de most kivételesen Dina nem nyugszik, bújik hozzám, dorombol, nem hagy élni. Majd, amikor mégis elunta, nekitámadt a kivételesen békésen alvó Rubynak (aki most már lassan egy német juhász méretével vetekszik....) és kiprovokálta a verekedést. Megpróbálta megharapni a fenekét, ahogy régen tette, de most kapott két hátsó lábbal egy akkora frászt, hogy inkább máshonnan támadt.

Mondanám, hogy a meleg ment az agyára, de ugye tök hideg van....

 A két sátánfajzat kiszúrt egy, azaz egy darabnyi, gombostűfejnyi bogarat a plafonon. Dina egy ideig mereven bámulta, majd elvonult tévézni, míg Rubyka nyávogással próbálta jobb belátásra bírni, később nekilátott felmászni az ajtón, nyilván sikertelenül, ám fenyegetve a lapostévét.

Kénytelen voltam ráordítani, hogy menjenafrancba és nyugodjon bele, hogy van bogarunk.

 Az előbb a két macsek tök egyszerre, vállt vállnak vetve megindult felém, pirinyót fenyegetőek voltak. Nem mondom, hogy nem lett tele a gatyám.....

 Vajon Dina miért alszik vallásosan a táskámon??

 Dina pánikszerűen elmenekült, ahogy meglátta a porszívót, de az előkapart tüskés labdácskának nyilván örül majd. Ha Ruby addig el nem dugja újra.