Azért ma, amikor Beus tenyérnyi macskája durván betámadt, cibálta a fülbevalómat és ész nélkül harapta a kezemet, arra gondoltam, milyen jó, hogy nekem két, voltaképp felnőtt és szelíd cicám van.

Jól van már, Rubyka reggeli műsora már és még messze van, addig simán hazudhatok magamnak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.