Zsuzsikát legalizálni egyszerűbb volt, mint teszem azt, a marihuánát - nem, nem élek vele. Elbattyogtunk a Noéhoz, mondtuk, hogy van ez a kis vacak nálunk, Bellisként volt nyilvántartva, most meg már Zsuzsi, de a lényeg, hogy kéne az oltási könyve. Szűk negyven percet vártunk erre, de addig legalább a bátyám be tudott vásárolni a kirakodóvásáron, én meg aggódhattam, hogy az ebedlik mit csinálnak kint az autóban - igen, szar ott nekik, de a menhelyre besétálva a helyi vagányok és a többiek ordítása közepette még sokkal rosszabb, kipróbáltam, elhihetitek.

No, Zsuzska oltási könyve nálam, a héten elviszem regisztráltatni a csipet, bár egyszer-kétszer olyan rossz volt az elmúlt napokban, hogy elgondolkodtam, tényleg kell-e. De kell, életre-halálra.

És már azt is tudom róla, hogy lila a nyelve és allergiás a csirkére, hát ezt ki tudta eddig róla, he?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.