Egyik nap úgy néztünk ki, mint egy eszetlen olasz famíila, esetleg egy szétesőfélben lévő cirkusz. Történt, hogy tesómmal hazatértünk asszem Gödről, fejenként két táskával és mindösszesen három kutyával. A providentes nénit meg a lépcsőházban találtuk, jött a bátyámhoz a pénzecskéért. No, felszedtük őt is, ledobtuk a táskákat az ajtó elé, kutyákat megtörölgettük, betoltuk, invitáltuk a nénit is, aki mondta, hogy nem akar zavarni. Nem akartam mondani, hogy akkor esetleg nem kellett volna jönni, de ha már itt van, akkor ugye fáradjon be. Nem. Térülök-fordulok, egyszer csak azt mondja: nahát, egy kis pöttyös kiszaladt, nem baj?

Kurvaruby - mondtam magamban, ráparancsoltam a nénire, hogy üljön le a konyhában, majd elügettem a cica irányába. Tesóm látta, hogy forr az agyvizem, úgyhogy kicsattogott utánam, nyomában természetesen Fügével. Ettől Ruby, akit már kis híján elkaptam, új lendületet kapott és irányt váltva a harmadikra rohant. Sarkon fordultam, utána eredtem, nyomomban a bátyám, nyomában a Füge. Itt már éreztem, hogy kandikamera van valahol elrejtve, úgyhogy emelt hangon megkértem a tesómat, hogy MOST, AZONNAL zárja be a kurva kutyát vagy itt fogunk éjszakázni.

No, pár perc múlva sikerült megfognom a hősiesen küzdő szupermacskát, betoloncoltam a lakásba, ahol a providentes néni olyan fejjel ült, mintha minden nap hasonló eseményekkel találkozna minden ügyfelénél. Pedig kétlem, hogy látott még ekkora marhákat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.