Bátyám Sopronban dolgozik egész héten, szóval rám maradt az állatsereglet, meg a keresztfiamra, aki minden délután beugrik és megjáratja a kis pöcsöket. Viszont rosszul esik nekik a változás, legalábbis erre következtettem abból, hogy tegnap tolerálhatatlanul rosszak voltak.

Mire hazaértem, Zsuzsi és Füge kipakolta a szemetest, egy részét az ágyamra, mást a szobában körbe: volt ott cafatokra tépett papír zsebkendő és a konzervkaja alutálcája is. Aztán Csincsike hazatért Papától és akkor mindenkinek meg kellett őt tépnie üdvözletül, úgyhogy nyomban az ölembe telepedett, egyem a szívecskéjét.

Dina addig hentergett a polcon, míg levert és darabokra tört egy vázát, majd azt játszotta, hogy nincs a szekrényben, pedig de, úgyhogy Ruby és Füge őrködése mellett kiszabadítottam. Utóbbi úgy megörült neki, hogy rátette a hatalmas mancsát, amitől a cica nyekkenve elterült és siránkozott, szóval szétválasztottam őket.

Ah, a sokgyermekes anyák nehéz sorsa!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.