Mentem a konyhába és jééé, az én kis túlsúlyos Rubykám kényelembe helyezte magát a pulton. Igen, tudom, hogy felmásznak oda, de ezt nem tűröm. Szóval ráordítottam, majd megkerestem a szobában, ahová menekült és hozzávágtam a papucsomat.

Pontymódra tátogva nézett rám, elég nehéz volt röhögés nélkül kibírni, pláne, amikor kacsintgatni is elkezdett.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.