No, mint említettem, Csincsi az állatkert részévé vált. Nem volt veszélytelen vállalkozás, amikor először látták a csajok, Dina fújt rá egyet, Ruby meg átment rajzfilmfigurába: borzolt szőr, üvegmosó-kefe farok és púpos hát. Akkor döbbentem rá, hogy ők valszeg még az életben nem láttak kutyust. Mázli, hogy Csin igen béketűrő jószág, Ruby háromszor ment neki a horpaszának körömmel, mire egyszer fájdalmasan felvisított, ezzel nyerve fél óra nyugalmat, mert Ruboldödönt igen megrémítette ez a reakció.

A tegnapi nap, az első, horrorisztikus volt, a csajok nem álltak szóba velem, Csint basztatták, ahol tudták, én meg egész éjszaka rettegtem, hogy ahogy elalszom, kikapják a szemét.

Nem akarom elkiabálni, még távolról sincs béke, de mivel Csin takaró alatt alszik, éjszaka a csajok úgy csinálnak, mintha nem lennénk eggyel többen, hiszen nem látják. És Ruby ma mindenféle támadó szándék nélkül szaglászta végig a kis tacskókeveréket, aki külön kérésemre hagyta ezt.

Reméljük, együtt marad a csapat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.