Néha eszembe jut, hogy ezt vagy azt megírom a kiccsaládról, de aztán elfilózom: most írjam azt, hogy Dina fáradhatatlanul pofozza az ebeket, majd sikoltozva elmenekül, ha rámorrannak? Vagy hogy Zsuzsika felpattan az utcán a földről, ha leül vakarózni, mert fázik a valaga? Vagy hogy amikor a bátyám szerelte az új világítást, fényár lett a szobában, erre Csincsike profi modellként befeküdt pózolni az ágyra? Vagy hogy Füge csak úgy tud szeretni, hogy agyontapos és szétszed mindent, mégsem lehet rá haragudni? Vagy hogy Ruby, ahogy tiszta a levegő, valamelyikünk nyakába telepedik és csukott szemmel, ordítva dorombol? Vagy hogy felugrott az egymásra rakásolt székekre és azokkal felborulva kis híján kiütötte az üveg balkonajtót? Vagy mesélhetném, amikor Zsuzsikának marta a tappancsát a só a járdán és felugrott a kerítésre, ott lejtett végig.

Esetleg, amikor Füge, a hatalmas és bátor kutya összeszarta magát attól, hogy az építkezésen egymásra dobálták a gerendákat, a puffanásoktól a farkát a lába közé kapva vágtattunk haza. Vagy hogy kivittük az ebeket a Városligetbe és minden szembejövő kutyával játékba kezdtek, de egy szóra lábhoz jöttek, sőt, együtt kísértünk vissza egy kíváncsiságban szenvedő német juhászt a gazdájához, mert őt leszarta, csak mi érdekeltük (na, erre nagyon büszke vagyok ám!).

Vagy hogy aki nem tart állatot, most azonnal fogadjon örökbe egyet, mert megéri! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.