Ööööö.... nem is tudom, hogy mondjam, de 99 százalék, hogy két kutyám van.... egyszer csak kiszúrtam a Noé oldalán Bellist, akit örökbe fogadtak tavaly, majd a múlt héten hirtelen elhunyt a gazdája. Az a drága kis csöppség meg egy éjszaka Illatos út után visszakerült a Noéhoz, ahonnan annak idején indult.

Töprengtem két nap, két éjszaka, majd vizitáltam a kisasszonynál. Pozitív volt az első benyomásunk egymásról. És másnap, szombaton elmentünk érte a bátyámmal, hogy elhozzuk ideiglenesbe.

Nos, azóta csak a Zsuzsi névre hallgat (végül is adhatjuk az elhunyt anyukánk nevét neki, nem??), kétszer beszart a lakásba, kétszer hányt is, a méretes sonkáin szaladgál a macskák után játékos célzattal és egyébként is mindenkit zsebre vág, valamint úgy könyörög kajáért, hogy nem csoda a kilenc kilós súlya.

Szóval még nem jeleztem, hogy végleges otthonra talált, de esélyes. Más szerelem, mint Csincsike, de ugyanolyan szép :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.