No, a tesóm napokon belül hozzám költözik egyelőre beláthatatlan ideig, így aztán Fügedi úr is a háztartás részévé vált. Imádás van és el sem tudom képzelni az életünket nélküle, de ha reggelente nem sodorna le mindent és nem ülne Csincsi vagy az én fejemre örömében (én mondjuk röhögve fogadom, de Csincsi csillapíthatatlanul, mérgesen hörög), akkor azért zökkenőmentesebb lenne a közös élet. De ugye, Füge mellett legalább az apja, a bátyám, kiegyensúlyozott, nyugodt, felelősségteljes felnőttnek látszik, ami ráfér.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.