Papa egyik nap úgy engedte haza velem Csinit, hogy a fülébe súgta: fingasd meg a kövér macskát! (Ez egyébként az én tündérszép gyönyörűségem, Ruby).

No, szerencsére az ebedli nem annyira hallgat a hülyeségre, viszont ezzel azt vonja magára, hogy amikor Ruboldödön nyújtózik egyet a legszebb álmában, felfigyel a közelében fekvő ebállatra és óvatosan, behúzott karmokkal megcsapkodja az orrát.

Ha látom, közbeszólok, de ha messze vannak, hagyom, hogy lemeccseljék. Eddig csak vicsorgásig jutottak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.