Reggel az asztalon hagytam egy kolbászos szendvicset öt percre se, Csincsi nagyon stírölte, de megkértem, hogy kopjon le róla. Jövök vissza a konyhába, sehol a szenyó.

Kutya az ágyon, ártatlan pofával néz rám, Dina meg a másik szobában nyammogja a kenyeret, kolbászok sehol.

Igen nehéz volt nem röhögnöm rajtuk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.