A lánykáim (a cicaneműek) rájöttek, hogy a harmonikaajtónak nem csak egy vége van, vagyis nem csak a nyitogatottat lehet abúzálni, hanem a túloldalát is. Az értelmi szerző (természetesen) Dina volt, aki megalkuvást nem ismerően, egy órán keresztül verte magát a tokhoz és végül sikerrel járt. Azóta ahányszor kizárom őket a hálóból, mindig ott találom őket este, mert kiszolgálják magukat. Hangyányit idegesítenek, de azért nagyon büszke is vagyok rájuk!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.