Rubykát mintegy három napja ki sem tudom szedni a seggemből, fogalmam sincs, mi van vele, de ahogy meglát, jön a nyomomba, újra velem alszik, reggelente kedélyesen pofozza a cuccokat az ágy végéből a fejemre, aztán dorombolva nekem feszül.

Csincsi is belátta, hogy nincs mit tenni, úgyhogy miután féltékenyen végigmér mindkettőnket, általában a paplan alá dugja az okos kis fejét, hogy legalább látnia ne kelljen.

Persze ő inkább ne is szóljon egy szót se, egy hete alig akar hazajönni velem a nagyszülőktől. Mondjuk belátom, hogy ott kap sütit, Balaton szeletet, kakaót, meg egész napos ajnározást, de azért mégis.

Dinocska pedig úgy szeret, mint eddig: este negyed órát, reggel tíz percet. Épp az alvási és ébredési időmben. Okos kislány.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.