Annyira cukik mostanában, hogy nem is tudom, hová legyek, dorombolnak, szeretgetnek, öröm hazamenni.

Felkelni már nem annyira, ma olyan kómás voltam, hogy Rubynak nyolckor sikerült életet vernie belém, méghozzá úgy, hogy a lehunyt szemembe harapott, nos, ez nem volt jó ötlet, mert reflexszerűen levertem neki egyet. De azért kaptak kaját, ugyanis nem voltam benne biztos, hogy két órával korábban megtettem-e már.

Úgy zabálták a konzervet, hogy talán nem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.