Egyetlen pillanatra tettem le a zoknigombócomat az ágyra, mielőtt felhúztam volna. Dinocskának ez épp elég volt, hogy a szájába kapva elrohanjon vele.

Utánaszaladtam és rápirítottam, hogy rossz cica, de kicsit rontott az összképen, hogy közben visítva röhögtem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.