Ruby ma kiszökött. Jött a keresztfiam, résnyire nyitva hagytam neki az ajtót. Miközben levette a kabátját, elkezdtem macskát számolni, de sehogy sem jutottam tovább Dinánál. Felvettem a tálkájukat, mert ha azt a kisebbik ribanc meghallja, a világ végéről is előkerül. Semmi. Na, mondom, ez kiment. A múltkor a lábam mellett kihúzott már egyszer, akkor felfelé indult. Így tett most is, a felső félemeleten, a szomszéd muskátlijában kertészkedett békésen. Meglátott, és valószínűleg érezte, hogy nagy a baj, mert újabb félemeletet felrohant. A harmadikon kedélyes fogócskázás vette kezdetét, amelynek során én egyre kevésbé őszinte mosollyal győzködtem a csíkos dögöt, hogy jöjjön oda hozzám. Végül elmartam, megpöcköltem kétszer az orrát és hazavonszolva bevágtam az előszobába. Nem gondolom, hogy nem fog legközelebb is kiszökni. De akkor legalább az én muskátlimat baszogassa, az fél emelettel LEJJEBB van.

Ezek után bekapcsoltam a laptopot, társadalmi élet, szórakozás, effélék céljából, amikor Dinocska önfeledt örömmel áttrappolt a billentyűzeten, azonnal kikapcsolva a masinát. Nabazmeg. Legközelebb normális macskákat szerzek be.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.