Hát túlesett rajta. Illetve beleesett. Na, szóval Ruby addig bohóckodott a kád szélén, amíg belezuttyant a fürdővízbe. Én a csobbanásra és a kétségbeesett kapálózásra értem be, de már tanultam: eszembe nem jutott hozzányúlni. Végül felháborodva kiugrott és kimenekült a szobába. Ordítva röhögtem, de azért mentem utána egy törölközővel, csak nem nagyon hagyta magát szárítgatni. Viszont úgy csinált, mint aki áramon lépdel: húsz másodpercenként megrázta valamelyik pracliját.

A bűn magában hordozza büntetését: a dögök reggel behordták a mosogató leszerelt dugóját a kanapéra, odavittek egy szál muskátlit is és szirommal szórták tele az ágyat. Romaniktus is lehetett volna, de nem volt. Viszont azon is nagyon röhögtem.

Dina lesajnálóan nézett az árvízkárosultra, majd bejött hozzám, amikor fürödtem. A fejem mögé ülve nyújtogatta a pracliját a vízbe, engem meg a frász kerülgetett, mert ha ő is beesett volna a kádba, amikor bent ülök, tuti, hogy nem marad egyetlen ép centi sem a bőrömön. De ezt megúsztuk....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.