A vécé
2010.11.05. 14:38
Hát megtörtént. Megvettem a macskavécét. Sarokba dizájnolt, szürke-piros színű, hatalmas holmi. Este tizenegykor értem haza vele. A tigrisek gyanakodva méregették, ahogy a táljukból az alomot átöntöttem az új betolakodóba. Ruby az én lányom, vagány és türelmetlen: még épp csak emeltem a vécé tetejét, hogy a helyére rakjam, ő máris besétált és kényelmesen pisilt egyet. Dinából viszont előtört a hisztérika: nem és nem hajlandó megérteni, hogy a plexi mozog és ahogy engem életre tud pofozni reggel, úgy a vécére is bebocsátást nyer, ha használja a fejét vagy a mancsát.
Úgyhogy reggel szégyenszemre ki kellett szednem az ajtót, mert az a lökött csak ült a vécé előtt és úgy vernyogott, mint akit ölnek. Így viszont simán kikaparta az alomot és a szag sem ragadt a dobozban.
Hétvégén gyógypedes foglalkozást tartok neki.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
esp 2010.11.05. 15:35:08
