Hétfőn este elővettem a testvéremtől kapott amerikai veszkócsizmát, tiszta bőr, isteni illata van. Csakhogy Rubyból előhozta a vadászösztönt, óvatosan szaglászta és határozottan úgy ingatta a kis seggét, mint aki készül szétcincálni. Én rajta tartva a szememet öltözködtem és a farmer szára véletlenül hozzáért a cicához, aki felpúpozva magát ugrott egy métereset és tátott szájjal leült. Mondhatnám, hogy nem röhögtem, de nem igaz. Megnyugtattam, hogy csizma néni nem bánt, viszont jobban teszi, ha ő sem bántja, ha nem akar kínhalált halni. Ebben maradtunk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.