Tudtam, hogy ez lesz: Ruby tegnap kétszer meglépett, egyszer meg majdnem. Iszonyú édes, azonnal beletelepszik a fenti virágcserépbe, de eddig még mindig rápacsált, hiszen visszatoloncoltam a lakásba.

És amikor kajálnak, Rubyt felveszem, ha végzett, mert Dina különben éhen hal. De a csíkos dög ezt rossz néven veszi és ordítva lökdösi magát kifelé a karomból, ma reggel konkrétan bele is harapott egy picit a karomba.

Úgy néztem rá, mintha ölni akart volna. Úgy nézett rám, mint aki tudja, hogy rosszat csinált. Aztán persze nekiindult a kajának. Van neki lelke csak épp pokoli mélyen.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.