Ruby egész reggel dagasztott, harapdált, simogatott. Egy órán át elhitettem magammal, hogy azért, mert szeret, aztán rájöttem, hogy a gyomra korog. De azért jólesett.

Dina a szárítót saját játszóterének nyilvánította, felmászik, leesik, felmászik. Közöltem, hogy nem viszem orvoshoz, ha megüti magát, de mint afféle gyerek, szart rá magas ívben.

Ruby pedig úgy vadászik rá, hogy topog a hátsó lábacskáin és lehasalva ingatja a kis seggét. Meg kell bolondulni, olyan édesek

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.