Éjszaka háromnegyed háromkor megtámadtak a tigrisek és addig nem nyugodtak el, míg néhány szem Eukanuba tápot nem öntöttem nekik a kis tányérjukba.

Reggel, amint hazaértem a vásárlásból, Ruby betelepedett a hatalmas szatyorba és csak nézett, kerek szemekkel. Elmeséltem neki a cirmos cica történetét, akit egy szupermarketből véletlenül vitt haza egy kislány, akinél végül örökre szerető otthonra talált. Nem azért, hogy kaseroljam magam, de Utasi Árpi elmehet a sunyiba, a két macsek nyálcseppentve hallgatta a reggeli mesét.

Aztán még el kellett énekelnem nekik az "Egy cica, két cica, több nem is kell" kezdetű nótát, amit szeretetteljes pofozgatással honoráltak.

Megható reggel volt, na.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.