Fél hétkor a dögök a fejemen ugráltak, hogy éhesek. Kikómáltam a konyhába, elláttam őket, biztosítottam róla, hogy náluk szebb jószág nincs is a földön, majd visszafeküdtem aludni. Nem kellett volna. Fél órába telt, mire elnyugodtak. Hittem én. Tízkor arra ébredtem, hogy mindent, de tényleg mindent szétkaptak. Kiborogatták a vizüket, az alvópárnácskájukat vagy összevizezték vagy összehugyozták és úgy sejtem, Ruby unja a szemcseppentést, mert eldugta az üvegcsét az ajtó mögé. Peche van, mert megtaláltam. Hitetlenkedve néztem őket és arra gondoltam, soha többé nem alhatok vissza, mert elszabadul a pokol.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.