Beköltöztem a másik szobába, a másik kanapéra, hogy ne zargassam a macskariasztót. Ami egyébként szart sem ér, mármint eddig még nem pisilték le a fekvőfelületet, de inkább csalogatónak mondanám, mint riasztónak. Legalábbis le sem szálltak onnan egész este. Kivéve, amikor kihúztam a másik ágyat, ami számtalan lehetőséget nyújt nekik a dübörgésre, viháncolásra, rohangálásra, bújásból támadásra. Így történt, hogy hajnal hatkor újra arra ébredtem, hogy Ruby pankrátor-stílusban a hasamra ugrik a karfáról.

Még az is lehet, hogy csudaszép ágyelőt csinálok belőlük. Megtanulok szőni, meg én, ha csak ez kell.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.