A takony nem javul, Ruby Leon szerint úgy szörcsög, mint Darth Vader, várom, mikor kér meg, hogy álljak át a sötét oldalra. Ruby, nem Leon. Úgyhogy bepakolom a Macskákat a hordozóba. Jó jel, hogy Dinát úgy kell benyomni a dizájnos táskába, mint ahogy Vitéz János csapja le az ördögöt. A rendelőben egy órácskát várunk, de sebaj, odabent a szexisten doki bácsi vár. Ha nem félteném a tündéreket, azt se bánnám, ha minden nap kéne jönnöm, hogy szőke, kék szemű, édes mosolyú doktor bácsit lássak. Ruby persze karmol a lázmérésnél, utálja, ha a seggében turkálnak. Pedig... na de ne kalandozzunk el.

Az ítélet: öt napig mindkét dög kapjon naponta háromszor két cseppet az orrába. Aham. Rubyval nem gond, Dinához ma még elegen voltunk ketten a nagypapámmal, de most, hogy a Jéghercegnő megneszelte, már őt is fenyegeti a szemcsepp réme, szerintem egy nagyobb hadsereggel kell majd lerohanni minden alkalommal. Meglátjuk.

Fressnapfban vettem nekik Select Gold nagykonzervet (Szőke doki bácsi szerint nem baj, ha annyit zabálnak, mint egy német juhász. Talán össze kéne költöznöm vele és akkor felezhetnénk a költségeket), macskatejet (most már tényleg veszek laktózmenteset, vicc, hogy a két deci annyiba kerül, mint az embereknek szántból egy liter), meg macskafüvet.

Ez utóbbi állítólag marhára kell. Hát, a kislányaimnak valóban. Leraktam, öt percen belül fűnyíró-üzemmódban lelegelték. Bár szerintem ami a földön van és úgy gondolják, ennivaló, azt mind betermelnék.

Aztán kaptak vacsit, most meg elpilledtek. Én megyek Megasztárra, úgyhogy az esti cseppentés hálátlan feladata a nagyszüleimre hárul. Legalább nem engem utálnak a dögök, muhaha :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.