Leon puszta jóindulatból, mint tapasztalt macskatartó, azt tanácsolta: ha a macsek rosszat csinál, pöcköljem meg az orrát, de úgy, hogy belemozduljon a feje. Azt állította, ettől nem lesz baja, csak megjegyzi, hogy amit csinál, rossz. Nos, Ruby szokásához híven (minden sötét és szűk helyet imád) az ölemből nekiindult a polcnak, felborítva mindent, ami az útjába akadt. Elmartam és megpöcköltem a kis orrát. Egy dolog, hogy az ujjam taknyos lett, de ott helyben darabokra hasadt a szívem, ahogy néztem, hogy ijedten hátrarántja a kis fejét :(

A kis csillag elkullogott, ment egy kört, visszatért, az ölembe ugrott, majd nekiindult a polcnak....

Hát így történt, hogy nem nevelek orrpöcköléssel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.