Múlt héten Csincsit bemártottam a Duna holtágába, fogtam gyakorlatilag végig, a vártnál kevésbé szart be. Erre tegnap halált megvető bátorsággal lejött a stég lépcsőjén, hogy akkor ő most kiment engem, aztán pacsálta egy ideig a vizet, végül beugrott és mint egy kis vidra, úszott hozzám kerek harminc centit. Ma pedig egy létrás stégen voltunk, tisztán látszódott az elhatározás rajta, hogy ő leugrik negyven centiről hozzám a vízbe és lesz, ami lesz. Úgyhogy inkább beemeltem magamhoz, hadd tempózzon a vállamon.

A legmeglepőbb egyébként az volt, hogy nem hogy nem lett ázottkutya-szaga, egyenesen babaodőrt árasztott magából.

Ja, a második fürdés előtt egy jackrussel-terrier udvarolt neki - pedig lány volt! -, én még ilyet nem láttam: odakúszott hozzá, némán tátogott, aztán megcsipkedte Csincsike oldalát, hogy menjen játszani. De a lányom épp a hisztis vénasszony szerepét alakította, így mindig odébb vonult néhány méterre. Mindegy, azért szórakoztató volt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.