Ja, a dokinő azt is mondta, hogy nincs mit tenni, Ruby szörcsögése egész életére megmarad. Ha már ő megmaradt, mit bánom én?! Legalább nem lépek rá a sötétben.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.