Állítólag a macskák látnak mindent, vigyáznak ránk és beszámolnak rólunk a felsőbb hatalmaknak, amikor eldől: hová kerül a lélek. Szombaton délben egy klasszikus, indulatból ölős-alkatú ügyintéző csengetett hozzám, álmatagon kérdezgetett, majd próbált barátkozni. Ekkor eszembe jutott, hogy a kulcs belül van, tök védtelen vagyok, úgyhogy kitessékeltem. A pasi odakint hangyányit fenyegetővé vált. Csak az a fura, hogy a megérkezése előtti percekben Ruby minden előzmény nélkül rámakaszkodott és nem volt hajlandó elengedni, amíg a pacák mögött be nem csuktam az ajtót. Most meg leszarja, mit csinálok. Lehet, hogy valóban vigyáznia kellett rám. Persze lehet, hogy csak elment az eszem és van egy bolond kismacskám :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.