Amikor Ruby még mindig úgy szörcsög, mintha Darth Vader a Halálcsillag komplett személyzetét megfertőzte volna, ennek ellenére annyi élet van benne, mint három atomvillanásban, na, az elég fárasztó. És Dina mindenképpen bújni akar, ebből a célból nem sajnálja darabokra szaggatni a hálóingemet és/vagy a bőrömet sem. Mert ha egyszer az ölemben van, össze-vissza fetreng és állanódan leesik. Nagy baj nem lehet, vagy elkapja anya vagy ő kapja el anyát... az utóbbi jobban fáj.

És estére sem múlt el a jókedvük, sőt, éjszakára is megmaradt: ahányszor kidugtam a lábamat a takaró alól, valamelyik nyomban beleharapott a talpamba. Szerintük ez vicces. Szerintem nem. Úgyhogy néhányszor rúgtam egy jó nagyot. Persze hiába.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.