Hazaérünk, kiengedem a dögöket a hordozóból a lakásba. Öt perc múlva kérdezem Fecseket: Te, hoztunk mi macskákat? A kis mocskok eltűntek. Nyomtalanul. Újabb öt perc múlva Ruby előkerül és pofátlanul elfoglalja az ágyamat. Ennyit arról, hogy majd megnevelem őket. Már a tacskómat sem sikerült, a macska meg még rosszabb :P . Dina nem mutatkozik, először a könyvespolcon leljük fel. Előrángatjuk, próbálunk játszani vele, de úgy viselkedik, mint a Pető Intézet kimenős strébere: rémülten elrohan minden kezdeményezés láttán (ezt a szokását egyébként még a mai napig nem vetkőzte le teljesen, nagy bosszúságomra....) Felszolgálom a kaját, italt, Ruby ráveti magát, Dina sztrájkol. Anyád. Este hétkor újabb látogatás az orvosnál. A szőke doktornő megállapítja, amit én a netről már tudok: a Macskák bizony náthásak. Ruby, mint három hónapos és oltatlan, vacakabbul van, magas lázzal, Dina, mint oltott fél éves jobban van. Lázmérés, irgalmatlan hiszti, antibiotikum, fejenként (húsz) tizennyolc (köszi, Guru! :) )kimeresztett köröm és dülledt szem rulez.... Rubyt még a váróban meg akartam itatni a csapból, meglátta a folyóvizet és húsz körömmel nekiugrott a falnak. Khm. Akkor fogtam meg először a grabancánál. Azóta többször volt rá szükség.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.