Ruby ma játék közben macskaként viselkedett: felpúpozta a hátát és borzolta a szőrét, így fenyegetve Dinát, aki sztoikus nyugalommal nézte az ablakból. Ruby végül elhevert és ezer méter mélyen elaludt.

Hiába, a dühkitörés baromi fárasztó.

 Azt hittem, Rubyka azért ugrál az ölembe és dorombol körbe, mert szeret, de rájöttem, hogy csak útban voltam neki a görgős széken. Az ugyanis az első perctől kezdve a törzshelye.

Dinocska egész este a redőnyt méregette, biztos vagyok benne, hogy azt figyelte, hol tudna kilépni a másodikról. Ennyi esze van.

Egyébként úgy bukott le, hogy Ruby a másik oldalamról hunyorogva kezdte bambulni, ami nekem mindig gyanús, így jobbra néztem és lebuktattam a fehér szökevényt. Elmagyaráztam a kis wannabe vándornak, hogy marad a seggén vagy el lesz verve a kis picsája.

Gondolom, felfogta.

Annyira boldog lennék, ha Rubyka nem mindig akkor akarna engem körmeit kiengedve, dagasztva szeretgetni, amikor frissen leégtem a szoláriumban....

 Természetesen elfogult vagyok, de imádnivaló, amikor Dina megpofozza Rubyt, majd felszalad a függönyön a szekrényre és kihívóan néz a nála már másfélszer nagyobb, bambán bámuló tesójára.

Ha kiadnám őket dvd-n, bombasiker lenne, az tuti.

 Az orrom előtt gázoltak el kis híján egy cicát az utcán. Néztem utána, ahogy odébb ügetett és majd' megszakadt a szívem. Azért is, mert azt gondoltam, az enyémek is lehetnének az utcán, félve, ázva-fázva, éhesen.

Úgyhogy hazajöttem és jól megszeretgettem őket.

 Tegnap azt hittem, Dina süket, mert valami őrületes csörömpölés hallatszott be az utcáról, amitől én akkorát ugrottam, hogy akár távolugrónak is mehettem volna, míg a makka csak bámult tovább. Aztán ma rájöttem, hogy csak kötélből vannak az idegei és szart rá, mert a tetőről dobással eltávolított sittelenítés bezzeg nagyon lekötötte a becses figyelmét.

Annyira cukik mostanában, hogy nem is tudom, hová legyek, dorombolnak, szeretgetnek, öröm hazamenni.

Felkelni már nem annyira, ma olyan kómás voltam, hogy Rubynak nyolckor sikerült életet vernie belém, méghozzá úgy, hogy a lehunyt szemembe harapott, nos, ez nem volt jó ötlet, mert reflexszerűen levertem neki egyet. De azért kaptak kaját, ugyanis nem voltam benne biztos, hogy két órával korábban megtettem-e már.

Úgy zabálták a konzervet, hogy talán nem.

 Ahogy beléptem az ajtón - ma már másodszor értem haza -, a két cica kánonban elkezdett dorombolni. Én meg gyanakodni, de nincs bizonyítékom rá, hogy rosszak voltak. Hacsak az asztalon elcsúszott futót nem számolom.

Annyira cukik voltak.... nyilván megfizetem majd az árát.

 Nagymamám ma kifejtette, hogy Rubyka afféle tenyeres-talpas parasztlány (ő sültparasztként aposztrofálta, de ezt visszautasítottam), míg Dina kecses, szépfejű cica.

Kétségtelen, hogy Dinocskában van valami elegancia, stílusérzék, ezt abból is tudom, hogy atomjaira rágta az egyetlen fekete lakktáskámat. Ja és a bazsarózsa húsz százalékát is.

Dinocskával reggel a konyhaablakban ücsörögtünk, amikor egy lepke szállt el közvetlen előttünk. Az idióta azonnal ráugrott az üvegre, tisztára, mint egy matricamacska.

Újabb bizonyíték, hogy felügyelet nélkül nem maradhatnak a balkonon, mert amekkora faszok, kiugranak egy rigó után vagy mittomén.

 Biztosan normális, hogy Ruby mellettem, a padon ülve teszi-veszi a rossz formáját, majd hirtelen megfordulva bekúrja a fejét az asztalba. Még pont hallottam a hatalmas koppanást, mielőtt lefordultam volna a röhögéstől.

 Dinának, nem tudom miért, picit csálé a fogsora, így ha eldobja magát és követeli/eltűri, hogy simogatom, akkor általában kilóg a rendezői balon a foga hegye. Annyira édes ettől a szépséghibától, hogy meg kell zabálni.

Bazmeg, reggelre kelve a polcról leszedték a szemüvegemet és húsz percnyi keresés után tök véletlenül vettem észre, hogy kilóg a szára az ágyam alól.

Arra ébredni, hogy egy cirka három kilós, tarka macska beakasztotta a sarkamba a körmét, majd ez úgy derül ki, hogy helyezkednék, de kurvára fáj, nem valami jó érzés.

Dina facebook-függő lett, ahányszor bekapcsolom a gépet, elfekszik a klaviatúrán és dorombol. Lehet, hogy kéne csinálnom neki egy accountot.

 Akad-e bárki, akit meglep, hogy Dinocska a másik szobában is felmászik a függönyön és letelepszik a közel plafonig érő szekrényen? Ugye, hogy nem.

 A két leányzó torokhangon mormogva-ordítva üldözi a lakásba beszökött egyetlen legyet. Szerintem nem mehetnek ki a balkonra, mert amekkora hülyék, még kiugranak a másodikról.

 Dinát reggel a két és fél méteres könyvespolc tetején leltem meg, a függönyről oda mászott át az idióta. Figyeltem, de nem próbált ugyanúgy visszamenni, hanem óvatosan le akart lépni az alatta lévő polcra. Nem jött össze.

Baszott nagyot puffant, de semmi baja nem lett.

UPDATE: megfejtettem, a függönyön felszalad az ablak szemöldökfájáig (régi típusú a nyílászáróm...), ott elflangál, elrángatja a függönyt, majd átmászik a polcra. Tegnap reggel én szedtem le, mert ott árválkodott. Tegnap este viszont megtalálta magának a redőny húzókáját, ott jött le, legalább nem esett. Az is valami.

 Vagy elkéstem a szocializációval, vagy baromi nehéz dolgom lesz: Ruby meghallotta, hogy a szomszéd kutya a bejáratnál kaparászik, úgy rohant a szobába, hogy csak cidrizett a kis picsája.

 Az történt, hogy Ruby valamikor pofán törölte Dinocskát, akinek ettől egy csúf csík lett a szeme alatt. Ma este úgy döntöttem, nem vészes, de megmutatom a dokinak. Nos, Dina máshogy gondolta, így negyven percbe telt a hordozóba gyömöszölni. Pedig neki annyira nem is lehetnek rossz emlékei a csinos hordozóról.

No mindegy, kedden vinném őket veszettség elleni oltásra, szóval ezúton várom négy markos legény jelentkezését, hátha akkor hamarabb sikerül meggyőzni a kislányt.

Mire hazaértem, a két mocsadék apró cafatokra tépte szét a Farkascsapda című könyvet (még jó, hogy azt sem tudtam, megvan), ami így a kukában végezte.

Majd arra ébredtem reggel, hogy Ruby felváltva rágja az orromat és a frissen beszerzett Adrian Mole könyv két sarkát.

Hiába, okos macskák, no.

Azonos táplálási körülmények között Dina úgy néz ki, mintha az éhhalál szélén állna, míg Ruby már csak kúszva tud futni a hasától (köszi, Alfi). Na, ezt így hogy???