Egyetlen pillanatra tettem le a zoknigombócomat az ágyra, mielőtt felhúztam volna. Dinocskának ez épp elég volt, hogy a szájába kapva elrohanjon vele.Utánaszaladtam és rápirítottam, hogy rossz cica, de kicsit rontott az összképen, hogy közben visítva röhögtem.

A Fressnapfban vettem kaját a dögöknek, a Futrinka Egyesület kicipelt négy bűbáj macskát és gyűjtöttek adományokat, kaját, ilyesmit az árva jószágoknak. Ellenálltam annak, hogy a koromfekete és a karthauzi-jellegű macsokat hazahozzam, de a csajok nevében fejenként egy ezressel…

Rubyka olyan boldog, hogy öt percnél tovább is lát itthon, hogy amint megállok egy pillanatra, azonnal felszalad a nyakamba. Néha sikerül, máskor nem, de nem csügged.

A csajok médiumukon, Papán keresztül ismét üzentek:

Kis tündérkéim, keveset látják anyát, úgyhogy ma reggel együttes erővel benyomultak a szobába és doromboltak, mint az állat. Szeretem őket, na.