És ha igaz - nem vagyok annyira jó dátumokban -, ma egy éve vannak nálam a csajok. Minden idegesítő szokásuk és az agyvérzésemre irányuló törekvésük ellenére boldog vagyok ettől, Isten hozta őket!

Tegnap Dinocskának sikerült a hónapok óta dédelgetett terve, bemászott a hűtő alsó polcára és ott összegömbölyödött. Ordítva röhögtem, míg mentem a telefonomért, ebből megneszelte, hogy fotózni akarom és szépen ki is sétált a fridzsiből.

Azt hiszem, Dina elérte az abszolút mélypontot viselkedésben, egész éjszaka ette az adóújságokat, meg amit még talált, amikor pedig nem táplálkozott, akkor sírva nyivákolt, hogy márpedig ő az ablakban szeretne ücsörögni, ahogy nyáron tette. Ordítottam neki a fejemre húzott…

 Éjszakára bezártam az ablakot, mert azt hittem, hogy már akkor jön a hidegfront. Dina hisztériázott, kiborult, majd reggelre szétcincált két kiló papírt.Szerintem erre nemigen tudok semmit sem mondani.

Éjszakára a hálón kívül rekedtek a csajok, néha nekem is kell aludnom, de amint szabad lett az útjuk, 5 (ÖT!!!) darab kakit hurcoltak be az alomból és rendeztek el csinosan a szőnyegen.Döbbenten néztem, majd megalázottan összeszedtem és lehúztam a vécén a kritikájukat.

Megmutatnám, milyen szörnyű sorsuk van a lányaimnak: az egyik fotón egy azonosítatlan bogarat igyekeznek a földre bűvölni, a másikon meg kipihenik a fáradalmaikat. Hívja valaki a PETA-t, ez így nem mehet tovább!! 

Hétvégén elég hektikusan voltam otthon, szóval amikor vasárnap este hazaértem, Rubyka gyakorlatilag rám cuppant. Ahogy lefürödtem, az ölembe telepedett, naná, hogy a frissen tetovált jobb vállamat célozta be bújási célzattal... Amint az ágyba heveredtem, mellém kucorodott és…