Azért ma, amikor Beus tenyérnyi macskája durván betámadt, cibálta a fülbevalómat és ész nélkül harapta a kezemet, arra gondoltam, milyen jó, hogy nekem két, voltaképp felnőtt és szelíd cicám van.Jól van már, Rubyka reggeli műsora már és még messze van, addig simán…

 Vettem nekik csirkemájat, utoljára akkor kaptak, amikor idekerültek betegen és mindent próbáltam beléjük tömni, hátha....Ötven forintba került, muhaha.UPDATE: némán falták és most párás szemmel keringenek a lakásban.

 Amikor hajnali fél kettőkor újra hazaértem, megvesztegettem a csajokat egy tasakos eledellel, hogy hagyjanak aludni és ötkor ne kezdődjön a műsor. Rubyka egészen nyolcig bírta, ami az ő étvágyát tekintve szédületes teljesítmény.Ha nem lettem volna olyan álmos, bámultam…

 Ruby megtalálta a fürdőszobában, a mosógépre rakott papír zsebkendőt, rám nézett, aki a kádban hevertem, majd kihívó mozdulattal a körme hegyére tűzte a gombócot és hanyag mozdulattal eldobta. Szerintem a kádba akarta, de ezt mondjuk pont elbaszta.

 Dina rájött, hogy ha a konyhaasztalnál eszem, akkor mellém tud ülni a padra, az egyik mancsát felrakja az asztalra (ez örökös vita köztünk) és bele tud bámulni bandzsítva a pofámba, amit ma például a röhögésen túl egy falatka csirkével is honoráltam.Bámulatos…

Dina tegnap megneszelte, hogy főzök, méghozzá csemegeszalonnával, magán kívül őrjöngve ugrált neki a konyhaszekrénynek, meg pofozgatott engem, hogy szerezzen belőle. Sikerrel járt, utána nem győzött eleget dorombolni.

Kedves kommentelőm tanácsát megfogadva raktam még egy kis plusz kaját este a csajok tányérjába (noha Ruby pocakját elnézve a napi két étkezés bőven elég...), de abból reggelre alig hiányzott, legalábbis hajnali hatig, amikor az az idióta Rubold háromszor nekiverte a fejecskéjét…