Hajnali háromnegyed hétkor (jó, hogy melózok, de mégis VASÁRNAP) arra ébredtem, hogy Rubyka teljes erejével nekirohant az orromnak, hogy felrázzon. Kinyitottam a szemem és rosszallóan néztem rá, de az ártatlan tekintetű pofijától nyilván elgyengültem és adtam nekik enni. Ringyófalvi Dinocska eközben a háttérben maradt, mint akit nem érdekel, mi történik, enni persze előjött, naná.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.