Hamarosan igazi macskák lesznek a lányaim. A minap kaptak nyers csirkemájat, nagyjából addig nem emelték fel a fejüket a tálból, míg be nem burkolták. Aggódtam, hogy feldöglenek tőle (igen, tudom, hogy feleslegesen és alaptalanul, de az aggódásnak pont ez a lényege), de még nagyon is élnek.

Ma pedig balkont takarítottam, nyilván a másnaposságomnak köszönhető a lazaság, hogy mondtam, kijöhetnek, ha leesnek a másodikról, majd visszamásznak. Dinocska szigorúan csak akkor tette ki a rózsaszín párnás talpacskáját, amikor nem voltam ott, mintha mondjuk ki akartam volna  vágni a balkonról. Persze, ahányszor behugyozik, épp meg is tehettem volna.

Ruby viszont azonnal nekilátott leandert cakkozni, darázst pofozgatni és nézelődni a téren sétáló kutyákat, majd a tenyérnyi napsütötte csíkba elfeküdt heverészni.... bűbáj

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.