Tegnap este megkezdődött A HARC. Ez alatt azt értem,hogy a két szemem fénye jóllakottan önfeledt játékba kezd, majd valamelyiknek eszébe jut, hogy behúz egyet a másiknak. Nem tudom, melyik visított először, de az tuti, hogy úgy ordított, mint akit ölnek. Persze a szívemhez kaptam, hogy most mi van, de Beus szerint csak le kell játszaniuk, hogy ki a falkavezér. Félénk felvetésemre, miszerint én lennék az, mindenki heves röhögőgörccsel reagált, kinyögve közben, hogy rabszolgától elég szép elképzelés ez. Jó, azt hittem, hogy amiért tőlem kapják a kaját, nyomban fel is néznek rám. Muhaha. Viszont a bunyó után megtört a jég: Dina felmászott mellém és hármasban aludtunk. Kár, hogy én ettől nem mertem kényelmesen hasra fordulni, nehogy megsértsem a kis Jéghercegnő lelkét.

Igaz, reggel a simogatás elől megint meglépett...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.