Fél tizenegykor láttam, hogy tizenegyre ígérik a vihart, úgyhogy Csinnek macisajtba csomagolva adtam a negyed xanaxot, aztán megkínáltam az ott hagyott ebédjével, remélem, felkészültünk az égi háborúra.

Azt nem értem, hogy ha Dinára rámordulok a legsátánibb hangomon, mert tépi a szúnyoghálót, akkor miért Csincsi kapja a farkát a hasa alá és menekül a legtávolabbi sarokba. Ideje beszereznem egy vízipisztolyt, hogy az rettenjen meg, aki rosszalkodik.

Amikor Rubykának mondanivalója van, legyen az annyi, hogy Dina túl messze van egy pofonhoz vagy éppen eltűnt a szivacslabda az ágy alatt, leül és kétségbeesett pofával, hatvan decibellel ordít, hogy haúúúúú, haúúúú. Gondolom, ez a nyávogás, bár csak igen nagy jóindulattal…